Címlap

Olasz cserediákprogram

Nyomtatás PDF

Több hónapnyi tervezgetés után került sor a Termoli-i ITC G. Boccardi iskola és iskolánk diákjainak találkozójára. 15 tanuló látogatott el hozzánk, akiket mi nagy vendégszeretettel és izgatottan vártunk. Többen két diákot is fogadtunk. Az első napon természetesen Esztergom nevezetességeit tekintettük meg, a kihagyhatatlan Bazilika után a Rondellából készítettünk fotókat, és a Dzsámit is megtekintettük. Az iskolában az AFN önkéntességről hallgathattunk meg egy rövid, kedvcsináló előadást egy német lány tolmácsolásában. A menzai koszt megismerése után Párkányba is átvittük őket, ami számukra igen különleges volt, hiszen így nem csak Magyarországon, de Szlovákiában is járhattak egyszerre. A főtéren tett séta és kávé után visszaindultunk, s délután szabadprogram keretében nagyobb lehetőség nyílt arra, hogy jobban összeismerkedjünk cserediákjainkkal.

 

A másnapi program szerint Budapestre mentünk, ahol a Mátyás templomot, a Halászbástyát és a Parlamentet néztük meg. A Parlament monumentális mérete és szépsége mindnyájukat lenyűgözött. Egy órás szabadidő után fáradtan indultunk haza. Este közös kis bulit tartottunk a csapattal, melyet többé kevésbé mindenki élvezett.

Szombaton Komáromba látogattunk, ahol egy nem várt eseménybe csöppentünk. Kutyakiállítás és szépségverseny volt az erődben, így az állandó kiállításokat nem tudtuk megnézni, viszont megcsodálhattuk a legkülönfélébb kutyusokat, amint gazdáik készítik fel őket a versenyre. A hideg időjárás, és a csapat bizonyos tagjainak kutyáktól való idegenkedése miatt továbbmentünk Tatára. Itt a Fényes Tanösvényt jártuk be. Gyönyörű napos időnk volt, mindenki nagyon élvezte az ősfás, mocsaras lápon való sétálást. Mintha egy tündérmesébe csöppentünk volna. A belvárosi halászléfőző fesztiválon megkóstoltattuk cserediákjainkkal a legjellegzetesebb magyar ételeket, mint kürtőskalács, kenyérlángos, dunakavics, kakasnyalóka… A halászlét nem merték bevállalni, mindenki a közelgő otthoni vacsorával érvelt (jogosan)J. Az este a csapat megint összefutott egy kis beszélgetésre.

A vasárnapi napot a visegrádi bobpályán kezdtük. Mivel Olaszországban nem ismert a bob, ezért az újdonság ereje a hideg ellenére is hatott. A szentendrei skanzenben 56’os programokat szerveztek, azonban angol és olasz nyelvű vezetés hiányában mi nehezen tudtuk elmagyarázni mit is láthatnak az egyes kis házikókban. A sűrű program miatt itt már elfáradtak, így csak nagy nehezen tudtuk rávenni őket, hogy öntsenek gyertyát, vagy épp készítessenek hajfonatot. De utána persze nagyon élvezték, büszkén mutogatták a gyertyáikat. A helyi pékséget is sikerült megtámadnunk és kifosztanunk, a magyar péksütiknek nagy keletje volt. Az este mi közös társasjátékozást rendeztünk, ahová a cserediákom a nyelvi nehézségek árán is szívesen csatlakozott, nem bánta meg.

A hétfői és keddi napon mindenki maga szervezett programot a cseréjének. Egy kisebb csapattal mi Budapestre mentünk nézelődni, vásárolni. Kedden családommal közösen a Gödöllői Grassalkovich Kastélyba vittük a mi cserediákjainkat, ami nagyon tetszett nekik. Kedd este közös búcsúvacsorát szerveztünk a Vaskapuban, ahol teázgatás és desszertezés közben egy utolsót beszélgethettünk, a csoportképeket aláírattuk egymással, a végén persze a közelgő elválás szomorúsága miatt már egy-ketten sírva is fakadtak.

Mielőtt elmentek hálásan köszöngették a vendéglátást, mindenről áradoztak, Magyarország szépségétől kezdve a finom házi kosztig. De a kapcsolatok nem szűntek meg azzal, hogy elmentek…

A magyar és az olasz csapat részéről is egy nagyon jó hetet tölthettünk együtt, új embereket ismerhettünk meg, gyakorolhattuk a nyelvet, a vendégszeretetet. Mindnyájan fejlődtünk empátiában, egymás elfogadásában, építhettük nemzetközi kapcsolatainkat, hiszen ezé a jövő. Az utazásé, az interkultúráé. Ha boldogulni szeretnénk külföldön, ha kint szeretnénk tanulni, később dolgozni, akkor elengedhetetlen, hogy legyenek ismerőseink a világban. Jó volt megtapasztalni, hogy milyen nyitottan, szeretettel jöttek, és ők is hasonlóak hozzánk, csak épp pár ezer kilométerrel odébb laknak és egy más nyelvet beszélnek. Engem külön örömmel töltött el, hogy érdeklődtek a magyar kultúra, történelem, nyelv iránt. Szorgosan gyakorolták a csöppet sem egyszerű kifejezéseket, mi pedig büszkén dicsértük őket, ha valamit jól mondtak. Persze egy hét nem volt elég, hogy tökéletesen megismerjük egymás kultúráját, de ezért várjuk a folytatást májusban, Termoliban! Szeretnénk megköszönni az iskola vezetőségének, hogy engedélyezte, és Iacobutné Tóth Ágnes tanárnőnek, hogy megszervezte ezt a szuper cserekapcsolatot!

Ungi Cecília 10.b osztályos tanuló

 

 

DECEMBER HAVI ÉTLAP

JANUÁR HAVI ÉTLAP

______________________________________________________

Partneriskola

 

Szent István Királyról és a Boldogságos

Szűzről Nevezett ősrégi Papnevelő Intézet

hittan

Esztergomi Hittudományi Főiskola

erkölcstan képzésének gyakorló helye

Támogatott böngészők:

Ajánlott min. felbontás: 1152x864

Oldal látogatottság

Tagok : 4
Tartalom : 727
Webcímek : 6
Tartalom találatai : 4201098

Ki olvas minket

Oldalainkat 120 vendég böngészi

Büszkeségeink