Miskolczi Christina, PhD előadása
Az előadás témája: Az agy, mint képlékeny gyurma, amelyet folyamatosan alakít a környezet: Hogyan befolyásolják az idegrendszer fejlődését a pozitív és negatív élmények?
Miskolczi Christina, PhD. az ELTE Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézetének munkatársa előadást tartott iskolánkban „Az agy, mint képlékeny gyurma, amelyet folyamatosan alakít a környezet: Hogyan befolyásolják az idegrendszer fejlődését a pozitív és negatív élmények?” címmel. Az előadás a Díszteremben zajlott, a 10. évfolyam tanulói vettek részt rajta 2024. június 13-án.
Az előadás elején láthattuk, hogy az emberi agy mennyire bonyolult, hogy a humán agy messze a legfejlettebb és legkomplexebb az összes gerinces faj agya között. A testsúly 2%-át teszi ki, megközelítőleg 86 milliárd idegsejt és 100 billió idegi kapcsolat, azaz szinapszis alkotja. Rengeteg mindent szabályoz, a vérnyomástól kezdve a komplex kognitív funkciókig.
Ezután két érdekes esettanulmányt, Phineas Gage és S. M. esetét ismerhettük meg. Ezek rámutatnak arra, hogy a különböző agyterületek különböző dolgokért felelősek, különböző funkcióval rendelkeznek. Phineas Gagenek egy baleset során egy vasrúd átfúrta a koponyáját, melynek következtében megváltozott a személyisége és a viselkedése. A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a homloklebenyben található prefrontális kéreg, amely a baleset során sérült, sok mindenben játszik szerepet, mint például az érzelemszabályozásban, a mozgások megtervezésében, az előrevetítésben. S.M.-nek egy ritka genetikai rendellenesség következtében agya mindkét féltekéjén az amygdala leépült, ezért nem érez félelmet. Sok kutatást végeztek vele – pókokkal, kígyókkal, ijesztő filmekkel próbálták megijeszteni – de sose félt, csak kíváncsiságot, izgatottságot érzett. Az amygdala tehát fontos szerepet játszik a félelem szabályozásában, illetve az érzelmek felismerésében.
Az előadás következő részében az agy fejlődéséről volt szó. Megtudtuk, hogy már az anyaméhben számos fontos folyamat játszódik le. Idegsejtek keletkeznek, osztódnak, majd fokozatosan a helyükre vándorolnak, így kialakul az agy formája. Ezután ezek az idegsejtek nyúlványokat alakítanak ki és szinapszisok keletkeznek. Miután 6 éves korban a szinapszisok száma elérte a maximális értéket, következik az ún. metszés időszaka, amikor is az élmények és környezeti ingerek alapján a felesleges szinapszisok eltűnnek. A gyerekkorban ért különböző hatások, mint például a barátok, a szülők, az iskolai környezet, a táplálékforrás milyensége, mind befolyásolják a fejlődést, meghatározzák, hogy felnőttkorban hogyan reagálunk különböző ingerekre. Akit többszörösen értek negatív hatások, az máshogy reagál a szociális helyzetekben, kialakulhatnak nála viselkedési, vagy akár mentális zavarok.
Az előadó ezután a kritikus periódusokról beszélt. Így nevezik azokat az időszakokat, amikor az agyban a nagy, dinamikus változások történnek. Ekkor a „leggyurmább”, a leginkább formálhatóbb az agyunk, az időszak lezárultával ezek a nagy változások rögzülnek. Megtudhattuk, hogy a kritikus periódusokat először a látókéregben vizsgálták állatoknál a monokuláris depriváció módszerével. Említésre került, hogy a különböző agyterületek érésének időtartama eltérő, az előadó a prefrontális kéreg és a limbikus rendszer fejlődése közötti különbséget szemléltette.
Az előadás utolsó részében végül arról hallhattunk, hogy milyen faktorok állnak amögött, hogy mindenki máshogy éli meg ugyanazokat a dolgokat. Megtudtuk, mekkora a jelentősége az egyes faktoroknak, így a genetikának, az epigenetikának, a korai környezetnek és a késői környezetnek.
